Ezt a verset pár éve írtam, egy elég sötét időszakomban. Előtte való este szakítottam meg a kapcsolatot véglegesen egy akkoriban nagyon jó barátommal, vesztem össze a barátnőmmel, akivel távkapcsolatban voltunk és kezdett túl sok lenni a menekülésből. Jó rákendról mentalitással, én is mindig az alkoholba, nőkbe és zenébe futottam, ha összegyűltek a felhők a fejem fölött és akkoriban már 1 éve menekültem minimum heti 2szer. Ráadásul én egy elég pesszimista ember vagyok, egy elég erős depresszióval, ami természetesen önutálattal párosul. Szerintem ettől többet nem kell mondanom a megértéséhez, remélem mindenkinek tetszett. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.