Az életet nem kell másnak tekinteni, csak egy pályának amin bolyongunk, eltévedünk, szeretünk, gyűlölünk és ha rávisz a lélek kihasználjuk a terep viszonyokat. A túlélés, a gyávaság és a kalandvágy egyszerre küzd bennünk végső igazáért. Az ember semmi fontosabb tulajdonságában nem különböztethető meg az állatoktól, hiszen ugyanaz mind felépítésében, mind cselekvési képességeiben. Attól senki se érezze magát többnek, hogy tud gondolkodni, mert attól nem lesz jobb az élete, sőt a gondolatok csak megrontják a létet. Nem lehetünk sosem elég bölcsek ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy ismerjük az életet, maximum közel kerülhetünk az igazsághoz.

Minden embernek eljön egyszer az az időszak az életében, amikor elfilozofálgat azon, hogy mennyire, miképpen és, hogy miért szeret élni. Ezek a kérdések engem úgy foglalkoztattak, hogy mennyire, miképpen és miért szeressem én mások életét. Rájöttem arra, hogyha van valamiféle Isten akkor az ő szabályait a Biblia helyett, inkább a természetben kéne keresnem. Ez a gondolat többek között az emberekhez való viszonyomra is választ adott. Addig amíg nem árt nekem valaki súlyosabban addig én miért nézzek rá rossz szemmel, és amíg nem segít nekem valaki egy nagyobb gondommal kapcsolatban, addig én miért gondoljak rá másként? Az a gond az emberekkel, hogy másokat már kinézet alapján is beskatulyáz, nem adva annak időt arra, hogy valós benyomást keltsen az illetőben.

Mi lehet a lélek földi célja? Nem tudom. Eddigi elmélkedéseim során annyira jutottam, hogy vagy semmi, vagy az, hogy fejlődjön. De, hogy mi a végső cél a fejlődés után arra ezernyi válasz létezik. Én egyfajta körforgásban hiszek: a lélek fejlődik a lét által aztán visszakerül a teremtőbe, ezzel fejleszti őt. Viszont ebben a kérdésben majdnem minden ember és minden vallás elmélete más. Talán az a legjobb, ha nem ezzel foglalkozunk egész életünkben, persze lehet rajta elmélkedni. Engem gyerekkorom óta érdekelnek az eféle kérdések és sokáig próbáltam is keresni a válaszokat, de csak azt tudtam meg, hogy mások mit gondolnak. Sok vallásról olvastam de egyik sem tudott hatalmába keríteni. Rájöttem, hogy az egyházak csak visszafogják az embert és nem kéne senkinek sem követni mások hitét, mindenki döntse el, hogy ő miben hisz és miképpen. Az egyházak amúgy sem jók semmi másra csak arra, hogy megtanítsák milyen mély a zsebed, persze vannak kivételek de sajnos nem sok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.