Mesterkélt gyönyörök közé szaladtam,
Kiutam a cél, vagy netán a kezdet.
Elesett szavak mélyén leragadtam,
S nincs ki nyújtana segítő kezet.

Igaz szeretet, hűséges kitartás
Nem akadt utamba, csak délibábok,
Máglyámat égető csókokból rakták,
Alattam parázslanak elrothadt álmok.

Virág nem nyílik, szó nem kísért,
Magányom üres, rideg cellám lett,
Fények szikráit könnyekbe temették,
S gyászolva siratják őket a szemek.

Hold ringatja arcom, bölcsőmet megásta,
Síromba visszatesz még pihenni kicsit,
Reggelig aludj, nem keltenek hiába
A nap sugarai, nem zavarják álmaid.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.