Adj egy helyet a szívedben,
Ahol elbújhatok magam elől.
Nem futok, tudom az helytelen.
Én rohanok! Ez az ember újra megöl.

Minden este, megbújik szememben
De reggel újra rám talál.
Sötét alak, nem beszél velem,
De tekintete maga a halál.

Próbáltam megszökni előle,
De kiismerte trükkjeim.
Utánam jön és elvesz tőlem
Minden írt. Fájnak a sebeim.

Vagy ő marad, vagy én megyek,
De kitépte szárnyaim.
A semmiben üvöltő üres csend
Adja már édesebb álmaim.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.